Mikor mennek vala a nagy rengetegben

Olosz Katalin, a történeti szövegfolklorisztika egyik legkiválóbb magyar kutatója, akinek nevéhez olyan jeles 19–20. századi népköltési gyűjtők folklórhagyatékának feltárása fűződik, mint Szabó Sámuel, Kolumbán István, Kriza János, Kanyaró Ferenc vagy Szendrey Zsigmond. Nagy gondossággal végzett forrásfeltárásai új fényben láttatják azt, amit a 19–20. századi erdélyi népköltésről és népköltészet-kutatásról eddig tudhattunk. Jelen kötet tanulmányai a szerzőnek a történeti szövegfolklorisztika „nagy rengeteg”-ében való vándorlásának legfontosabb állomásait érintik az elmúlt két évtizedből. Azonban e kötet több, különlegesebb annál, mint amit egy válogatott publikációkat tartalmazó könyv kínálni szokott, mivel a szerző a korábban megjelent tanulmányokat kiegészítette új eredményekkel, számos esetben teljesen új szöveget hozva létre.